A trip hop ereje bizony letaglózott minket kedd este. Nyomasztott, elmelankóliásított, magunkba fordított, majd eltűnt a háttérben. Mert a trip hop ereje elvarázsolni szerintem csak fülhallgatón keresztül tud, ha kollektíve hallgatod, valószínűbb, hogy elmenekülsz előle, minthogy teljesen átadod magad neki. Menekülésen értem azt, hogy másokhoz fordulsz. Beszélgetsz. Ez történt kedden. A zene háttérbe, a beszélgetések meg előtérbe vonultak. Apropó beszélgetések. A következő körkérdés: szerinted milyen szimbolikus jelentés tulajdonítható annak, hogy mikor a színTÉRben történik valami, odakint mindig esik az eső?
