A negyedik színTERes megmozduláson egy különleges grafikai kiállításnak, vizuális performansznak, az álom és ébredés közti pillanat megélésének lehettek tanúi a kíváncsiskodók.
Szokatlan, viszont érdekes játékszabályokat követve kellett bevándorolni a teret, különböző fényforrások által megvilágított mozgó grafikákat befogadni, elemezni azokat. Ám ezt megelőzően a látogatók a fiatal művésszel közösen alkottak, nyomot hagytak egy papíron, ki-ki az aktuális lelkiállapotát ábrázolva:
„Ez a nyom lehet írás, rajz, vonal – bármi, ami bennetek van” – magyarázta Iszlai Renáta szervező. Ezt követte a képekre való ráhangolódás, egy nem szokványos térben, ahol a grafikák keretei fiatal művészek voltak. „Miután megkaptátok azt, amire szükségetek volt, újra rajzolásra, írásra késztetünk benneteket, hogy megtudhassuk, milyen folyamatok zajlottak le bennetek a grafikák láttán” – hangsúlyozta Renáta. A fiatal alkotó pedig véleménynyilvánításnak nevezte első kiállítását, amire azért volt szükség, hogy megmutassa másoknak is, mi rejlik egy tinédzserben.
A vándorlás ideje alatt mi arról érdeklődtünk, milyen elvárással jöttek a résztvevők a színTÉRre. Sokan az eddigi pozitív tapasztalatok miatt tértek vissza, másokat a kíváncsiság hajtott: „Türelmetlenül várom, hogy megtapasztaljam, a fiatal nemzedék mit tesz, hogyan műveli a művészetet, fejlődött-e a város, amióta elmentünk innen, át tudtuk-e adni az értékeket vagy sem” – nyilatkozta lapunknak Szabó Tamás színművész.
