what was he like?

Az e nyárra tervezett programpontok közül a Simi táncestje ígérkezett az egyik legizgalmasabbnak. Táncot ritkán látunk, modern táncot meg még ritkábban. Ezért vártuk elég türelmetlenül, hogy mi fog majd kisülni belőle, és ezért voltunk fölöttébb szomorúak, mikor Simi bejelentette, hogy annyira lebetegedett, hogy az ágyból sem tud felkelni. Az élő tánc emiatt sajnos elmaradt. Azt viszont így is el tudjuk mondani, hogy láttunk táncelőadást és hogy modern táncelőadást láttunk.

A drezdai Opera egyik idei premierjét, Mats Ek világhírű svéd koreográfus She Was Black című darabját vetítettük le végül. A darabról-beszámoló-írás elől azzal az ürüggyel térnék ki, hogy mivel nagyon sokan összegyűltünk és a nézőtér-szoba dugig megtelt, én egy hokedli-torony mögül nyaknyújtogatva néztem végig az előadást, nem tudtam teljes egészében átfogni tekintetemmel a vásznat. (Mennyivel egyszerűbb lett volna bevallani, hogy kukkot sem értek a tánchoz.) Ennek ellenére (meg ennek ellenére is), a darab hatott rám, meg úgy láttam mindenkire is, hangulatot teremtett és sikert aratott.

A vetítés után meg, mikor már úgy látszott, hogy haldoklófélben van az este, egyszercsak Simi köré telepedtek az emberek, kérdezgették, faggatták őt, ő meg minden kérdésre készséggel, nyíltan és őszintén válaszolt. Ennél jobb befejezést el sem lehetett volna képzelni ennek az eredeti elképzeléseinktől eltérő, de végül fölöttébb jól sikerült estnek.